Az ENSZ friss jelentése szerint ma már 33 olyan városi térség létezik, ahol a lakosság meghaladja a tízmillió főt. A lista élén most először Jakarta áll körülbelül 42 millió lakossal, letaszítva a trónról Tokiót, amely hosszú évekig stabil éllovas volt. A délkelet-ázsiai metropolisz előretörése jól mutatja, hogy a gyors urbanizáció súlypontja egyre inkább Ázsiába és Afrikába tolódik.
Kik alkotják a 33-as klubot?
A világ megavárosainak mezőnye rendkívül sokszínű. A legismertebb városóriások között ott van Delhi, Sanghaj, Mexikóváros, São Paulo, Kairó, Mumbai, Peking, Bangkok, Teherán, Isztambul, Lagos, Manila és Los Angeles, mellettük pedig olyan, ritkábban emlegetett óriások is, mint Kinshasa, Ho Si Minh-város, Chongqing, Tianjin és Dhaka. Ezek a városok önálló gazdasági térségekként működnek – saját munkaerőpiaccal, ellátási láncokkal és innovációs központokkal.
Városok vagy óriási agglomerációk?
A jelentés szerint a megavárosok növekedése egyre kevésbé köthető egyetlen városhoz. Sokkal inkább összefüggő, sűrű, több települést összekapcsoló városi övezetek jönnek létre. Jakarta erre mintapélda: a központból kiszoruló lakosság fokozatosan körbenőtte a teljes régiót, és így alakult ki a több tízmilliós várostömb. Ez a modell a világ számos részén megjelenik, gyakran olyan mellékhatásokkal, mint a közlekedési túlterheltség, a lakhatási gondok vagy a környezeti nyomás növekedése.
Nem olyan nagy baj, hogy Európa le van maradva ugye?
Az ENSZ módszertana szerint Európában nincs valódi megaváros. Isztambul sokszor szerepel az európai toplistákon, ám hivatalosan Ázsiához sorolják. A kontinens városai 3–10 millió lakos körül mozognak, ami világviszonylatban közepes kategóriának számít. A földrészen a nagyvárosok növekedése jóval lassabb, és nem is alakulnak ki Jakarta-méretű agglomerációk.
A 33 megaváros nemcsak demográfiai érdekesség: egyre több GDP-t termelnek, saját gazdasági ökoszisztémákat hoznak létre, és meghatározzák a régiók fejlődését. Mindezzel együtt jár a társadalmi különbségek erősödése és a fenntarthatósági kihívások halmozódása – a következő évtizedek pedig arról szólnak majd, sikerül-e ezeket kezelni.