A munka világában szinte mindenki átéli a nyomást. Van egy prezentáció, ami miatt már előző este sem alszol jól. Van egy tárgyalás, amit százszor végigpörgetsz a fejedben. És van az a hétfő reggel, amikor az ember már kávé előtt tudja: ma nem lesz egyszerű nap. Ez mind teljesen normális. A gond akkor kezdődik, amikor már nem lehet megmondani, pontosan mitől feszülünk. Csak azt érezzük, hogy minden nehezebb lett, még azok a dolgok is, amelyek korábban könnyedén mentek.
A hétköznapi stressz, amitől még nem kell megijedni
A modern munka alapból jól áll feszültségből. Ez lehet izgalom, teljesítménykényszer, megfelelési vágy vagy egyszerűen csak az, hogy sok dolgot kell fejben tartani. Ilyenkor természetes, hogy az ember kicsit zaklatottabb, érzékenyebb, nehezebben kapcsol ki. A lényeg, hogy ez a feszültség eltűnik, amint lezárul a helyzet. Megvolt a prezentáció? Megkönnyebbülés? Visszaáll minden? A mindennapi stressz tehát nem (akkora) probléma, hanem a munkaritmus része (sajnos).
Amikor a szervezet már jelzi, hogy túl sok
A szorongás akkor válik problémává, amikor már nem lehet megmondani, hogy pontosan mitől vagyunk feszült állapotban. Egyszerűen ott van. Reggeltől estig. Van, aki úgy írja le, mintha a teste folyamatosan védekező üzemmódban lenne, holott semmi különös nem történt. Gyakori ilyenkor, hogy apróságokon is fennakadunk: egy új levél, egy feladat, egy meeting-meghívó. Az ember már nem tud különbséget tenni a fontos és a jelentéktelen dolgok között, mert minden egyformán terhesnek tűnik.
A test is reagál. Nehezebb aludni, görcsöl a gyomor, állandóan be van feszülve a váll vagy a derék. Ezek nem drámai tünetek, de együtt egyértelműen jelzik, hogy a rendszer túl van terhelve.
A környezet is rátehet egy lapáttal
A szorongás nem mindig a feladatokról szól. Néha inkább a térről, ahol dolgozunk. Ha a vezető kiszámíthatatlan, ha a visszajelzés helyett csak kritika érkezik, ha a csapatban állandó a nyomás vagy a versengés, akkor sokkal könnyebben alakul ki olyan állapot, amelyben a munkavállaló sosem érzi biztonságban magát. Ez nem azt jelenti, hogy gyenge, vagy hogy nem bírja a tempót. Egyszerűen arról van szó, hogy a test és a pszichés rendszer nem szereti a tartós bizonytalanságot.
Van, akinek már attól összerándul a gyomra, ha meglátja a vezető nevét a kijelzőn. Mások a hétvégét sem tudják élvezni, mert a gondolataik már a hétfői meeting körül járnak.
Mikor kell külső segítséget keresni?
Az emberek többsége akkor kér segítséget, amikor már fizikailag is érzi a terhet. De valójában sokkal korábban is érdemes lenne. Ha valaki huzamosabb ideje nem tud leengedni munka után, ha minden este kimerülten esik haza, ha már hétvégén is a munka jár a fejében, akkor nem árt megállni. Néha elég egy jó beszélgetés a vezetővel vagy a csapaton belüli feladatok újraosztása. Máskor viszont coach, pszichológus vagy HR-es szakértő tud igazán segíteni. A kulcs az, hogy a szorongás nem szégyen. Nem valami „hiba”, hanem egy jelzés, hogy valami túl sok lett.
Mit tehet a vezető, ha a csapatban megjelenik a szorongás?
Egy vállalkozás vagy csapat működése nagyban függ attól, mennyire biztonságos a légkör. A szorongó dolgozó nem lustává válik, hanem túlterheltté, kiszámíthatatlanná vagy túlzottan óvatossá. A vezető feladata ilyenkor nem a motiválás, hanem a tér megnyitása.
Az egyik legfontosabb jel a hallgatás. Ha valaki túlságosan csendes lett, visszahúzódik, vagy ellenkezőleg: túlpörög és mindent túlellenőriz, akkor valamit érdemes tisztázni.
A nyílt, ítélkezés nélküli beszélgetések ilyenkor sokat számítanak. A jó vezető nem old meg mindent helyettünk, de kérdez, figyel, és segít biztonságosabb keretet teremteni.
Az is rengeteget számít, ha néha valaki kimondja helyettünk azt a mondatot, amitől félünk: rendben vagy, nem kell mindent egyszerre megoldani. A valódi biztonság nem programból vagy céges well-being stratégiából születik, hanem emberi működésből.