Ha borászatról van szó, akkor két szakma is eszünkbe juthat. Az egyik maga a borász, aki a szőlő termesztésétől kezdve a bor előállításáig mindennel foglalkozik. A másik pedig a sommelier, akinek elegendő, ha csak a borok kóstolását tudja professzionális szinten művelni.
A szőlőtől a borig
A borász szakma nagyon összetett: a szőlőtermesztést nemcsak alapszinten kell tudniuk, hanem a legújabb, profi technológiákat is ismerniük kell. A palackozásnak is megvan a maga tudománya, a borász ennek is mestere.
A sommelier pedig kiválóan kóstolja a bort, és ezzel egy minősítési rendszer értékei mentén bírálatot tud adni az adott borról.
Ehhez azonban sok és sokféle bort kell ízlelni, aminek egyenes következménye lehet a másnaposság. A mai szakembereknek sokkal könnyebb dolguk van, mint a 2020-as évek előttieknek, ugyanis mára már létezik olyan működő megoldás, amellyel könnyebben elviselhetővé válik akár a kóstolást követő nap is.
Egy kis bortörténelem
Bort már nagyon régóta készítenek az emberek. Már az ókorból, a mai Irán és Örményország területéről,ó maradtak fent olyan leletek, amelyek tanúsága szerint az ott élők foglalkoztak bortermeléssel.
Az ókori Egyiptom aztán ebben is megelőzte korát: elkészítették az első szőlőpréseket, és az ezzel végzett munkát alaposan dokumentálták is. A szőlő kipréselt levét aztán, amiből feltehetően a bor készült, agyag- és kőedényekben tárolták.
A Római Birodalom idején a szőlő- és bortermesztés elérte csúcspontját. A rómaiak minden provinciában elkezdtek szőlészettel foglalkozni, és az ott élőket beavatták a borkészítés rejtelmeibe. A bor kedvelt ital volt a rómaiak körében. A nagy fokú borkészítés azt a célt is szolgálta a gazdagok mulatozásai mellett, hogy a katonák hangulatát megpróbálják kedvező irányba terelni a borral.
Miután a rómaiak elhagyták a provinciák területét, a borkészítés művészetének gyakorlata ott maradt, és így fejlődni is tudott az idők folyamán.
A szőlő és a bor megjelenése a világon
Az amerikai kontinensre, azon belül is Dél-Amerikába először a felfedzőket követő telepesek vitték magukkal. Ezután pedig elterjesztették szerte a világon, így Afrikában és Ausztráliában is.
A katolikus egyház számára a bor fontos szimbólum, a szentmisék kellékeként szokott felbukkanni.
A borászat a kereskedelemben és az oktatásban
Maga a bor mindig is értékes árucikk volt, így értelemszerűen a kereskedelemre is nagy hatást gyakorolt. A jelentősebb bortermő területek fel is tudták lendíteni a kereskedelmet.
Azt a rengeteg hasznos tudást, amit a különféle tájakon a borok készítéséről szereztek, igyekeztek továbbadni az utókornak. Így születhetett meg az az oktatóanyag is 1780-ban, amelyet jelenleg a legrégebbi ilyen ismert hazai dokumentumként tartanak számon.
A sok érdekes információ után kedvet kaphatunk egy üveg finom bor megkóstolásához. Ne feledjük: fogyasszuk felelősen, és gondolkodjunk előre már a fogyasztásakor, hogy elkerülhessük a másnaposság kellemetlen tüneteit!