A mentorálásról általában mindenki ugyanazt a képet látja maga előtt: egy tapasztaltabb szakember átadja a tudását egy kevésbé gyakorlott kollégának, irányt mutat, kérdéseket tisztáz, ajtókat nyit. A valóság azonban ennél sokkal mélyebb. A mentorálás nem egyirányú folyamat, hanem olyan kapcsolati helyzet, amely mindkét oldalnak ad. A mentor számára ez nem csupán szakmai szerep, hanem egy furcsa, mégis nagyon természetes stabilizáló erő. Amikor valaki tanácsot ad, rendszerré szerveződik a fejében mindaz, amit tapasztalt. A gondolatok, amelyek korábban csak megérzések voltak, struktúrát kapnak. Ez a rend pedig meglepően sokat tesz hozzá a mentális jólléthez.
Minden vezető, vállalkozó és gyakorlott munkavállaló találkozott már azzal az élménnyel, hogy egy kezdő kérdései váratlanul „megmozgatják” a gondolkodásukat. A mentorált gyakran rákérdez olyan részletekre, amelyek felett a tapasztalt szakember már rutinszerűen siklik át. Ezek a kérdések lassítanak, és visszavisznek a gyökerekhez: miért csináljuk így, miért működik ez a folyamat, miért alakult ki ez a szokás. A megállás és a reflektálás pedig az egyik legerősebb mentális védőmechanizmus. Az ember kiszakad a robotpilóta-üzemmódból, és visszatalál ahhoz, amiért valaha megszerette a szakmáját.
A mentorálás, igenis sokat segít mindenkinek
A modern munka sokszor szétesett, nagy terheléssel járó, folyamatos figyelmi váltásokkal teli rendszer. Egy mentor-mentorált kapcsolat viszont ritka stabil pont benne. Előre egyeztetett időpontok, valódi beszélgetések, koncentrált figyelem — ezek önmagukban stresszcsökkentők. A tudat, hogy van valaki, akinek segítesz, automatikusan növeli a felelősségérzetet és vele együtt a kontrollélményt is. A kontrollélmény pedig a mentális egészség egyik legerősebb védőfaktora. Nem a hatalom, hanem az érzet, hogy világos keretben mozogsz.
A visszajelzések jót tesznek a mentornak is
A mentorálás egyik csendes hozadéka, hogy a mentor újra és újra elmondja: „ezt jól csinálod”, „ebben van fejlődés”, „ez már teljesen más, mint három hónapja”. Ezek a mondatok látszólag a mentoráltnak szólnak, de közben visszahatnak a mentorra is. Aki rendszeresen figyel másokra, könnyebben észreveszi a saját fejlődési pontjait is. A pozitív megerősítések kimondása közben a saját önbizalma is stabilizálódik, és egy idő után a szemléletváltás a saját munkájában is megjelenik.
Tényleg összerendezi a tudást
Egy tapasztalt szakember rengeteg rutint hordoz magában, de ritkán áll meg, hogy átgondolja, pontosan mire épül mindez. A mentorálás erre kényszeríti: a tapasztalatból tudás lesz, a tudásból rendszer, a rendszerből pedig átadható módszer. Ez a folyamat kifejezetten jót tesz a mentális állapotnak, mert megszünteti a szétszórtság érzését, és azt az élményt hozza, hogy „van értelme annak, amit csinálok”. A világos belső narratíva az egyik legfontosabb mentális támasz.
A kapcsolat ereje: támasz, amit mindkét fél megkap
A mentorálás egyik csendes, mégis meghatározó rétege a kapcsolati minőség. Ezek a találkozások gyakran őszintébbek, mint bármelyik státuszmegbeszélés, mert a fókusz nem a feladaton, hanem a helyzeten van. A mentorált sokszor megmutatja saját bizonytalanságait, és ez teret nyit arra, hogy a mentor is kimondjon olyan mondatokat, amelyek egyébként nem kerülnének elő: „ezen én is átmentem”, „itt én is elakadtam”, „ezt nekem sem volt könnyű megtanulni”. Az ilyen átlátható kapcsolatok csökkentik a stressz-szintet, és olyan szakmai közösségérzetet építenek, amit egyébként nehéz kialakítani.