Az arany az egyik legértékesebb és legkeresettebb nemesfém a világon. Ékszerek és befektetések alapanyaga és az ipar számos területén is fontos szerepet játszik. De hol található meg a természetben, és hogyan nyerik ki?
Hol találkozhatunk arannyal a természetben?
A természetben az arany ritkán jelenik meg látványos módon, nem igazán találhatsz tömböket a kert felásásakor, jó, „kivéve a kalózok kincsét”. A legtöbbször (persze, ehhez is nagy mázli kell) apró szemcsék, vékony „erekként” a folyásnyomok formájában rejtőzik, amelyekből csak hosszas kutatómunka és kitermelés után válik láthatóvá.
A legtöbb lelőhely két nagy csoportba sorolható: vannak olyan területek, ahol az arany még az eredeti, vulkáni vagy mélységi kőzetekben található, és vannak olyan helyek, ahol az idők során a víz és a mállás „lehordta”, majd folyók hordalékában rakta le a szemcséket. A bányászok nyelvén előbbit érces, utóbbit mosott aranyként is emlegetik.
A világ nagy aranylelőhelyei ma is több kontinensen oszlanak meg: Dél-Afrika, Oroszország, Ausztrália, Kína és az Egyesült Államok tartoznak a legjelentősebb termelők közé, és ezek a régiók nem csak gazdasági, hanem geopolitikai szempontból is kulcsszereplők maradtak.
Mélyben, felszínen, folyókban – az arany útja a bányából a kohóig
Az arany kinyerésének módja mindig attól függ, hol és milyen formában találják meg. A mélyművelésű bányákban hosszú járatokon keresztül jutnak el az érchez, ahol robbantással, fúrással és bányászattal emelik ki a kőzetet. A felszíni fejtések jóval látványosabbak: hatalmas, lépcsőzetes kráterek formájában tárják fel a felszínhez közel fekvő érceket, ahol sokszor nem is egy hegyet, hanem egész dombvidékeket alakítanak át. A módszer hatékony, de ennek ára is van: a táj visszafordíthatatlanul átalakul, és hosszú időbe telik újrahasznosítani.
A folyómenti aranymosás már egészen más világ: itt nem kőzeteket, hanem hordalékot dolgoznak fel, és nem feltétlenül ipari módszerekkel. A történelem nagy aranylázai — Kaliforniától Klondike-ig — többnyire ilyen lelőhelyekből indultak. A módszer lényege ugyanaz ma is, csak a technológia változott: a víz választja el a nagyobb fajsúlyú aranyszemcséket a többi ásványtól, legyen szó kézi tálról vagy több tonnás mosóberendezésekről.
Magyarországi arany
Magyarország nem tartozik a világ nagy aranykitermelői közé, mégis hosszú történelme van a nemesfémnek a Kárpát-medencében. A vulkáni eredetű hegységek — például a Zemplén — kőzeteiben már az Árpád-korban bányásztak aranyat. Telkibánya évszázadokon át jelentős központ volt, ahol az érc főként kvarcos erekben fordult elő, és a kitermelés nemcsak gazdasági, hanem településfejlesztő erővel is bírt. A lelőhelyek többsége a 19. század végére kimerült, vagy gazdaságtalanná vált, így a mélyművelés fokozatosan megszűnt.
A természet azonban nem csak kőzetekben rejti az aranyat: a Duna és a Tisza hordaléka is tartalmaz finom szemcséket, amelyeket korábban sokan kézi aranymosással gyűjtöttek. Ez a tevékenység inkább kiegészítő megélhetés volt, mint iparág, és a modern technológiák korában már nem meghatározó, de a helyszínek történeti jelentősége máig megmaradt.
Kőből fém lesz
A bányászat csak az első lépés: a kőzetből ki kell oldani az aranyat. Ehhez először összezúzzák és őrlik az érceket, majd különböző kémiai oldatokkal választják el a többi ásványtól. A legelterjedtebb módszer ma a cianidos kioldás, amely rendkívül hatékony, de szigorú biztonsági és környezetvédelmi szabályozást igényel. Régebben sok helyen higanyt használtak, amely amalgámot képez az arannyal, de ez az egészségre és a környezetre is rendkívül veszélyes, ezért modern iparban már szinte nem alkalmazzák.
A végső tisztítás gyakran elektrolízissel történik, amely során az arany leválik a szennyeződésektől, és eléri a befektetési aranyra jellemző, közel 100%-os tisztaságot.
A kitermelés ára se olcsó…
Az arany kitermelése történelmileg a gazdasági növekedést szolgálta, de a modern korban egyre hangsúlyosabb kérdés, milyen áron. A külszíni fejtések után hatalmas kráterek maradnak, a feldolgozás melléktermékei szennyezhetik a talajt és a vízfolyásokat, és a cianidos technológiák balesetei a világ több pontján okoztak súlyos környezeti károkat. Emiatt ma sok helyen arra törekszenek, hogy a bányászat zárt rendszerekben történjen, a tájat a kitermelés végén helyreállítsák, és a termelés társadalmi hatásait is szabályozzák.
Miért nem veszít az értékéből?
Az aranyat nem csak szépségéért vagy ritkaságáért tartják értékesnek. Nem korrodál, jól vezeti az áramot, könnyen megmunkálható, és ezek miatt az elektronikai ipartól az orvostechnológiáig sok helyen nélkülözhetetlen. Emellett pénzügyi tartalékként is fontos: válságok idején sokszor akkor is megőrzi értékét, amikor más befektetések elértéktelenednek. A világpiacon troy unciában jegyzik, árfolyama pedig folyamatosan változik. A természetben előforduló arany ritkán teljesen tiszta, ezért karátokban mérik a finomságát: a 24 karát közel tiszta, az ékszerek többsége 18 karát körül mozog, a folyók hordalékából kimosott arany pedig általában 18–22 karátos.