Az egyik legnehezebb helyzet, amikor valakinek el kell engednie egy üzleti partnert, ügyfelet vagy együttműködést. A legtöbben halogatják ezt, mert félnek a konfliktustól vagy attól, hogy rossz fényben tűnnek fel. Sajnos néha azonban fel kell ismerni, hogy a közös működés már nem ad értéket. A lezárás érett döntés, amely karbantartja a szakmai önképet és a kapacitást is.
A lezárás szükségessége mindig előbb látszik, mint maga a döntés
A legtöbb probléma nem egyik napról a másikra jelentkezik. Először apró jelek tűnnek fel, amelyek azt mutatják, hogy a kapcsolat már nem működik úgy, mint régen. Ezek nem drámai helyzetek.
Inkább finom árnyalatok, amelyek lassan gyűlnek (nem véletlenül érzed úgy, mintha egy párkapcsolat felbontásának jeleit látnád): ritkán kapod meg időben a szükséges információkat, a kommunikáció fárasztóvá válik, több energia megy el a tisztázásra, mint a tényleges munkára, a partner egyre többet vár, egyre kevesebbet ad, a közös munka nem halad, csak köröz… UGYE! Mennyiszer átéljük a magánéletben és az üzleti környezetben nem ismerjük fel! És ezzel nincs is vége!
A lezárás nem kritika
A kapcsolat megszakítását sokan személyes támadásnak élik meg. Pedig a legtöbb esetben egyszerű működési kérdésről van szó. A lezárás kommunikációjának kulcsa, hogy ne kritizáljon. Nem arról szól, hogy „mi a baj” a másik féllel. Arról, hogy a közös munka jelenlegi formája már nem fenntartható.
A legtisztább kommunikációs keret ilyenkor így néz ki:
– megköszönöd, ami eddig működött
– tisztázod, mi változott
– kijelölöd a lezárás időpontját
– jelzed, hogy a döntés nem személyes, hanem szakmai
A kapcsolat megszakításánál sokszor az utólagos rendteremtés a legfontosabb
Az elegáns lezárás ezért nem csak a döntés kommunikációjából áll. Fontos hogy, minden dokumentum, anyag, átadandó egy helyre kerül, világos, hogy mi lesz a lezárás utáni állapot, a közös feladatok listáján nem marad „folyamatban”, a partner tudja, mire számíthat.