Az a kis doboz, ami minden magyar háztartásban felbukkan
Van egy apró tárgy, amely generációk óta ott lapul a táskák mélyén, az autók kesztyűtartójában, a fürdőszobai szekrényben, és a bőrönd zsebében. Olyan természetességgel része az életünknek, mint a só vagy a ragtapasz. A legtöbben már gyerekként megismerték, a mai negyvenesek pedig ugyanabból a kis fémdobozból kapták, amelyből a szüleik is.
A vietnámi balzsam az a tárgy, amelyről mindenki tudja, mire jó, csak azt nem, hogy pontosan miért és hogyan működik. A csípések ellen ott volt. Megfázáskor a mellkasra kenték. Ha fájt a halánték, egy kicsi a bőrre, és megkönnyebbülés jött. Ha valaki hosszú nap után fáradtnak érezte a lábát, a balzsam segített. Nyaraláskor pedig biztosan a táskába került, még akkor is, ha senki nem tudta szavakba önteni, miért.
A jellegzetes illat, amit gyerekként is felismertél
A vietnámi balzsam illata azonnal felismerhető. Hideg, mentolos, erős, mégis nyugtató. A szülők gyerekként gyakran úgy kenték fel, mintha valami titkos orvosság lenne, amelyhez csak ők értenek. Egy mozdulat a mellkasra, egy kicsi az orr alá vagy a halántékra, és máris tisztábban lehetett lélegezni.
Az illat rétegei között ott a kámfor markáns vonala, a mentol hűvöse és az eukaliptusz frissessége. Ezek nemcsak aromák: olyan összetevők, amelyek az idegrendszert és a légzést azonnal stimulálják. A balzsamot eredetileg nem is általános házi csodaszernek szánták, hanem kifejezetten arra, hogy segítsen a vietnámi klíma, a rovarok és a kisebb egészségügyi panaszok kezelésében.
Ami különös: a világ más részein egzotikus terméknek számít, nálunk viszont annyira alapdarab, hogy szinte észre sem vesszük, milyen különleges.
A vietnámi balzsam azért tűnik “mindenre is jó” krémnek, mert az összetevői nem egy-egy panaszra fókuszálnak hűtenek, melegítenek, enyhítenek, elterelik a figyelmet, javítják a keringést és segítik a légutak működését.
A hatás mechanizmus tehát egyszerű: aktiválja a testet ott, ahol a kellemetlenség jelentkezik, és közben egy enyhe stimuláló.
A vietnámi háború árnyékából indult – és egész Ázsiát meghódította
A balzsam eredeti története sokkal izgalmasabb, mint hinnénk. A 20. század közepén, a vietnámi háború idején a vietnámi lakosság olyan megoldásokat keresett, amelyek a trópusi éghajlat és a fizikai megterhelés mellett is enyhülést hoztak. A gyógyszerhez való hozzáférés korlátozott volt, így néhány egyszerű, helyi alapanyag vált az alapja a hétköznapi kezeléseknek.
A kámfor, a mentol és az eukaliptusz olaja akkoriban is könnyen elérhető volt, és ezek keveréke adta azt a hűsítő-melegítő hatást, amely gyors megkönnyebbülést hozott a mindennapi panaszokra. A balzsam innen indult, és évtizedek alatt átlépte az ország határait. Mára a világ számos pontján alapdarab, de Közép- és Kelet-Európában különösen népszerű lett.
A magyar háztartásokban is szinte ugyanaz az útvonal: egy rokon hozta valahonnan, valaki megismertette vele a családot, és onnantól kezdve ott volt a polcon. A kis doboz pedig generációról generációra öröklődő tudás lett.
Miért viszünk belőle legalább egyet minden utazásra?
A vietnámi balzsam tökéletes utazótárs, mert nem igényel precíz használatot.
A csípések, a megfázás kezdete, a fejfájás, a fáradt láb, a zsúfolt repülőterek levegője, a stressz vagy a hajnali indulás mind olyan helyzet, amelyben elő lehet venni.
Az ember egy másik országban sokszor nem szeret gyógyszert bevenni az első kellemetlenségre. A balzsam könnyű, nem foglal helyet, és biztosan nem kell magyarázni a rendőrségnek vagy a reptéri ellenőrzésnek, hogy mi ez. A hatása pedig azonnal érezhető — nem gyógyít meg semmit, de enyhít, és ez utazáskor pont elég.
Érdekes módon a legtöbb ember nem is figyel arra, hol tartja. Csak előkerül, amikor kell: egy női táska zsebéből, egy hátizsák neszesszeréből, egy autós térkép mellől, vagy egy bőrönd felső zsebéből. Mindenki máshol tárolja, de mindenkinél ott van.
De mit tudunk az eredetéről?
A vietnámi balzsammal kapcsolatban kevesen gondolnak bele, hogy a mai napig nincs igazán megbízható, hivatalos forrás arról, hogyan született meg pontosan, vagy hogy a receptúrája milyen úton alakult ki. A márkának vannak gyártói, vannak mai termékleírásai, de a korai évtizedek részletei több ponton homályosak. A balzsam a vietnámi háztartásokban annyira elterjedt volt, hogy a legtöbb információ szájhagyományként terjedt, és sok minden, amit tudni vélünk róla, valójában emlékek, családi történetek és közösségi tapasztalatok rétegeiből áll össze.
A népszerű anekdoták szerint a balzsamot nemcsak civilek használták, hanem a vietnámi háború idején a fronton szolgáló katonák is. Egyes történetek arról mesélnek, hogy a hosszú menetelések, a rovarcsípések és a trópusi környezet miatt a katonák szinte folyamatosan maguknál tartották. Más visszaemlékezések azt állítják, hogy amerikai katonák is felfigyeltek rá, és a helyiek tőlük tanulták el a használatát. Ezek azonban mind olyan elbeszélések, amelyeknek nincs dokumentált bizonyítéka — inkább arról árulkodnak, mennyire erős kulturális lenyomatot hagyott a balzsam a térségben.
Ami biztos, hogy a balzsam ma is gyártásban van. Vietnámban többféle változatban kapható, és világszerte exportálják. A kis fémdoboz ikonikus formája megmaradt, és bár a csomagolás finoman modernizálódott, a termék megtartotta azt a karakteres illatot és érzetet, amely generációkon átívelve ugyanaz. Ma már online is beszerezhető, de bármelyik ázsiai kisboltban tudunk vennie gy marokkal, hogy jusson mindenhova. Szavatossága szinte sosem jár le, egyesek szerint az atomvillanás ellen is véd, de az biztos, hogy egy rendesen visszazárt több tíz évvel ezelőtt eltett dobozocskában ugyanúgy „működő” krémet találunk, mint a tegnap vásároltban, max rá kell cseppenteni egy kis vizet.