Ismerd meg a leggyakoribb konfliktuskezelési stratégiákat

Nap, mint nap konfliktusokba ütközünk. Egyszerűen elkerülhetetlen. Egy étteremben, ha egyszerre érkezünk egy másik társasággal, mégis ők ülnek le az utolsó szabad asztalhoz dönthetünk, hogyan reagálunk. A munkahelyen, ha valaki miatt mindig az utolsó utáni pillanatban kapjuk meg a munkavégzésünkhez szükséges információkat, időhiányhoz és stresszhez vezet, ezért hangot kell adnunk frusztrációnknak. De hogyan tesszük meg ezt? Hogyan lépünk fel különböző helyzetekben, különböző emberekkel szemben?

A cikk ezt a témát járja körül. Elsőként végignézzük milyen konfliktus típusok léteznek, majd tüzetesebben megvizsgáljuk az öt leggyakrabban használt konfliktuskezelési stratégiát. Kitérünk az egyes stratégiák előnyeire és hátrányaira is. És hogy melyik a legjobb közülük? Az a végén kiderül.

Milyen konfliktus típusok léteznek?

Úgy mint a magánéletben, a szervezeti kultúrából adódóan a munkahelyen is többféle konfliktussal találkozhatunk. Messze a leggyakoribb és a legnagyobb kihívást a személyek közötti konfliktus jelenti. Emellett azonban léteznek egyéb típusok is, melyeket érdemes észben tartani.

Személyek közötti különbség

A leggyakoribb jelenség, melynek alapja, hogy elsősorban az eltérő személyiségjegyekből származtatható. Könnyen lehet, hogy valakinek nem tetszik a jelleme, beszédstílusa vagy a világról alkotott képe és vica versa, így azon vesszük magunkat észre, hogy újra és újra konfrontálódunk az adott személlyel.

Az ilyen típusú konfliktusok megoldására nincs egyértelműen bevált recept. Hasznos lehet, ha egyszerűen csak elfogadjuk a másik fél ellentétes nézeteit, szokásait. Nagyobb ütközések esetében azonban érdemes kinyilvánítani nemtetszésünket.

Kölcsönös függőségi konfliktus

Az ilyen típusú konfliktus akkor fordul elő, amikor egy személy munkája egy másik személy munkáján alapul. Például, ha egy értékesítő szakember késik a havi eladási adatok átadásával, akkor az a könyvelő munkáját akadályozza. A könyvelőnek nem lesz ideje, hogy időben, pontosan elvégezze saját feladatait, ami rövid távon saját eredményességét, hosszú távon akár a cég hatékonyságát is sértheti.

A kölcsönös függőségből származó konfliktusok kellő figyelemmel elkerülhetőek vagy minimálisra csökkenthetők. Fontos, hogy a cég alkalmazottai képesek legyenek saját munkájuk delegálására, elosztva így a rájuk nehezedő terhet. Egy másik lehetőség a szankciók bevezetése, mint például az év végi bónusz megvonása, ösztönözve ezzel a munkatársakat a pontos, gyors és precíz munkavégzésre.

Munkastílus különbségéből fakadó konfliktus

Gyakran eltérő elképzelésünk van adott feladatok elvégzésével kapcsolatban. Van, aki feladatorientált, így célja, hogy a munkát minél gyorsabban elvégezze, hogy ugorhasson is a következő kihívásra. Mások inkább a kollégák menedzselésével, minél precízebb informálásával és koordinálásával töltenek el több időt. Az ilyen jellegű különbségek hamar heves vitákká eszkalálódhatnak, így fontos, hogy minél hamarabb és hatékonyan kezeljük őket. 

A szociális háttér különbségéből fakadó konfliktus

Nézeteltérés alakulhat ki eltérő tanulmányi háttér, nemi identitás vagy akár különböző politikai meggyőződésekből kifolyólag. Fontos, hogy lehetőséget teremtsünk arra, hogy az emberek jobban megismerjék egymást, észrevegyék a másikban rejlő értékeket és ne skatulyázzák be egymást néhány információ alapján.

Most pedig nézzük sorra, milyen módszerekhez nyúlhatunk, ha fel szeretnénk oldani vagy meg szeretnénk előzni a konfliktushelyzeteket.

A konfliktuskezelési stratégiák

A legtöbb ember különböző módszereket alkalmaz a különböző problémák feloldására, az adott szituáció válogatja, hogy éppen melyik konflikutsmegoldási stratégiára támaszkodunk. Azt viszont beláthatjuk, hogy ritka az olyan, hogy minden egyes helyzetben ugyanúgy állnánk hozzá a dolgokhoz.

Kenneth Thomas és Ralph Kilmann pszichológus páros szerint 5 konfliktuskezelési módszer különböztethető meg, melyek az önérvényesítés és az együttműködés tengelyekből felépülő mátrix valamelyik területén helyezkednek el. Nézzük ezeket sorra.

Versengő konfliktuskezelési stratégia

A versengő stratégia jellemzően asszertív és nem együttműködő. Egy olyan hatalomorientált módszer, amelyben az egyik fél minden eszközt arra használ fel, hogy saját pozícióját erősítse. Nem számít a vitapartner véleménye és érvelése, a cél az, hogy bármi áron, makacsul is “kiálljunk az igazunk mellett”. 

A stratégia jellemzően csak az egyik fél megelégedettségéhez vezethet és ronthatja a személyes kapcsolatok minőségét. Hasznos lehet viszont olyan esetben, ha gyors döntést kell hozni és nincs alkalom mások véleményét meghallgatni vagy véleményüket figyelembe venni.

Elkerülő konfliktuskezelési stratégia

Az elkerülő stratégiában az egyén jellemzően konfliktuskerülő. Sem a saját, sem mások problémájával nem kíván foglalkozni. Ez végső soron pedig azt jelenti, hogy egyáltalán nem akar konfrontálódni, úgymond ignorálja a felmerülő gondokat és súrlódásokat. Ezzel a magatartással egyrészt sugallhatja azt, hogy diplomatikusan eltekint a konfliktustól, de azt is, hogy egy későbbi időpontban akar rá visszatérni.

Problémás lehet, ha a konfliktust a jövőben sem oldjuk meg, hiszen az mindkét félben sebet hagyhat. Viszont kifejezetten hasznos, ha úgy mérlegelünk, hogy a súrlódásokból adódó károk nagyobbak, mint az egyének igazának érvényesítéséből származó előnyök.

Alkalmazkodó konfliktuskezelési stratégia

A Thomas-Kilmann modell szerint az alkalmazkodó stratégián belül az egyén egyszerre tanúsít elfogadó és együttműködő hozzáállást. Ez a versengő stratégia ellentéte, melyben a konfliktusban érintett egyik személy háttérbe szorítja saját problémáit vagy meggyőződését a másik fél problémáinak előtérbe helyezése érdekében. Az önfeláldozás, az önzetlenség, nagylelkűség és a megértés szavak jellemzik leginkább. Hátránya, hogy ha túl hosszú időn keresztül tanúsít valaki alkalmazkodó magatartást, akkor a saját célok és a személyes fejlődés háttérbe szorulhat.

Kompromisszumkereső konfliktuskezelési stratégia

Ebben az esetben a cél az, hogy mindkét fél számára kölcsönösen elfogadható döntés szülessen, amely bizonyos szempontból mindkét egyén igényét kielégíti. Bizonyos helyzetekben a kompromisszumkereső stratégia a legjobb módszer, hiszen előrelépést jelent a zsákutcából. Hátránya viszont, hogy egyik fél sem 100%-osan elégedett a végkifejlettel, csupán a pillanatnyi problémát hidalták át, de a mélyen gyökerező konfliktus nem került megoldásra.

Együttműködő vagy problémamegoldó stratégia

Bizonyára a legideálisabb eredményt a problémamegoldó stratégia hozhatja meg. Ebben mindkét fél arra törekszik, hogy megtalálják a közös nevezőt. A kompromisszumkereső stratégiával ellentétben nem a gyors, ad hoc döntéshozatal a cél, hanem a másik megértése, a probléma gyökereinek feltárása, majd megoldása. A problémamegoldó stratégia eredményeként mindkét fél aggodalmai megszűnnek és elégedetten “léphetnek ki” a konfliktus szülte szituációból.

Melyik a legjobb stratégia?

A rossz hír, hogy nincs legjobb stratégia, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Tehát amikor konfliktusba keveredünk, nem tudjuk előhúzni az aduász kártyánkat, mindig figyelembe kell vennünk a körülményeket és a lehetőségeket. A fent bemutatott módszerek ismeretében azonban ezt tudatosabban tehetjük meg, okosabbak lehetünk a stratégiák közötti választhatásban. Próbáljuk meg magunkban átgondolni, hogy vajon melyik stratégia lenne a legcélravezetőbb és használjuk azt.  

Ajánló