Vannak szakmák, amelyek egyszerűen rákapcsolódnak az ember saját ritmusára. A vállalkozó reggel úgy ül le a gép elé, mint más a biciklijére. Nem a kötelesség érzése húzza oda, hanem a kíváncsiság, a lendület, valami belső mozgás. Ez a fajta működés sokak számára ismerős. A munka hobbiélményt ad, mert kreatív, pörget, adrenalinja van, és minden nap tartogat egy apró győzelmet. A projektek nem fárasztanak, inkább belevisznek egy saját világba, amelyben jól esik időt tölteni.
Amikor a munka úgy működik, mint egy kedvenc játék
Ez a működés hosszú ideig élhető. Olyan, mint amikor valaki rátalál a kedvenc erdei ösvényére és minden alkalommal kicsit mást lát rajta. A vállalkozók jelentős része ezt tartja az egyik legnagyobb ajándéknak. A gond ott kezdődik, amikor a hobbi-élmény átcsúszik egy olyan tartományba, ahol a munka már nem egyszerűen örömforrás, hanem kizárólagos közeg. Ilyenkor lassan eltűnik a határ a tevékenység és a létezés között, és egy idő után nehéz megmondani, hogy az ember dolgozik vagy csak létezik.
A szenvedély mögötti tempó, amely könnyen elsodorja az embert
A munka-hobbi jelenség egyik legnagyobb sajátossága, hogy az ember nem érzékeli a tempó felfutását. Egy kreatív folyamatban gyakran észrevétlenül elrepül három óra. Egy vállalkozó, aki épp új szolgáltatási csomagot tervez, egyszer csak azt veszi észre, hogy besötétedett, a kávé kihűlt és a gyerek már rég hazaért az iskolából. A test azonban ettől függetlenül dolgozik. Az idegrendszer végig magas fordulaton van, és amikor ez napokon át ismétlődik, a fáradtság egyszer csak beér.
Vannak vállalkozók, akiknél a tempó nem csúcsokban jelenik meg, hanem állandó izzásban. Minden nap történik valami érdekes, minden nap érkezik egy gondolat, amit át kell látni, össze kell rakni, és közben valami még mindig formálódik. Ez a fajta állandó agyi jelenlét olyan, mint egy folyamatos háttérzaj. Nem hangos, mégis mindig ott van. A hobbiélmény ilyenkor már nem feltölt, hanem fenntart. A vállalkozó ilyenkor is boldog, de nem biztos, hogy pihent.
A tempóhoz egyik legközelebbi jelzés az a sajátos késztetés, hogy az ember minden helyzetben kapcsolódik a munkájához. Egy séta közben előkerül egy jegyzetapp, egy kávézóban megszületik egy üzleti ötlet, és este tízkor még gyorsan el kell küldeni egy üzenetet, mert úgyis “csak két perces”. Ezek elsőre ártatlan jelenetek, valójában azonban azt mutatják, hogy az agy folyamatosan visszatér ugyanahhoz a híváshoz. A hobbi így lassan főszereplővé válik, a többi szerep pedig háttérbe csúszik.
A buktatók, amelyek csak későn válnak láthatóvá
A munka-hobbi működés egyik legnagyobb veszélye, hogy sokáig semmi negatív nem mutatkozik. Az ember energikus, inspirált, kapcsolatban érzi magát a saját projektjeivel. Az első buktató általában csendesen érkezik. A test fáradtabb egy hosszabb időszak után, még akkor is, ha a munka örömet ad. A fej nehezebben vált, a döntéshozatal lassul, és egy-egy egyszerű helyzet is több figyelmet kér. Nem feltétlenül a túlhajtás a gond, inkább az állandó jelenlét, amelyet a hobbi-jelleg miatt nem tekintünk terhelésnek.
A második buktató a kapcsolatokban jelenik meg. A hobbi-üzemmód kívülről sokszor úgy látszik, mintha a vállalkozó mindent a munkájához mérne. Ha párkapcsolatban él, a másik fél érzi, hogy a munka mindig ott van a háttérben, mint egy mozdulatlan, mégis figyelő szereplő. A vállalkozó valójában nem választja a munkát a kapcsolatok helyett, csak a hobbi-érzés miatt nem érzékeli az idő múlását. A külvilág viszont látja, hogy valami állandóan elviszi a figyelmet.
A harmadik buktató a kreativitás csökkenése. Ez különösen azoknál jelenik meg, akik szakmai lelkesedésből dolgoznak. A hobbi adja az ötletek nagy részét, de idővel a rendszer elfárad. A kreatív működéshez üresjáratok kellenek, olyan idők, amikor nem történik semmi. A hobbi-üzemmód ritkán ad ilyen teret, mert az ember minden apró szabadpercben visszaforog a saját világába. A túlterhelt kreatív rendszer viszont nem omlik össze látványosan. Csak lassan csökken a lendület, a frissesség, a kíváncsiság.
A munka-hobbi jelenség negyedik buktatója az, hogy a vállalkozó nem érzi, mikor kell pihenni. A test azonban nem így működik. Egy szenvedélyből végzett tevékenység is lehet túl sok, ha hosszú távon megszakítás nélkül tartjuk fenn. A pihenés hiánya nem csak fizikai tünetekben jelentkezik. Sok vállalkozó számol be arról, hogy egyszer csak már nem annyira kíváncsi a saját projektjeire, vagy hogy elveszíti az öröm egy részét abban, amit addig a legjobban szeretett.
A megoldás a visszaváltás képessége
A munka mint hobbi jelenség valójában adomány. Aki ilyen kapcsolódással tud dolgozni, hatalmas előnyt kap a saját életében. A kulcs azonban az, hogy megtanuljon visszaváltani. A lelkesedés csak akkor marad tartós, ha időnként megkapja a csendet, amelyben újra meg tud születni. A vállalkozó akkor tud igazán hosszú távon jól működni, ha megtanulja újrafogalmazni a távolságot a saját munkájához.
A visszaváltást sokszor egy apró szokás segíti. Egy rövid reggeli séta gép előtt töltött órák helyett. Egy esti rutin, amely lezárja a napot. Egy hétvégi délután, amelyben tudatosan más ritmust kap a figyelem. A hobbi-üzemmód így nem uralja el a teljes életet, inkább egy fontos szereplő lesz mellette.